Két blogot olvasok.

1.  Az egyik egy 19 éves lányról szól, aki érettségi után próbál meg boldogulni. Nem túl izgalmas az élete, mégis mély gondolatai és érzései vannak. Szépen fogalmaz, olykor bele is tudom élni magam a helyzetébe.

Vannak emberek, akik nagyszerű írók lehetnének, ha érdekelné őket a dolog. Ez a lány is ilyen. Öröm olvasni a sorait, még akkor is, ha kicsit depressziós a bejegyzés.

Hogy miért olvasom? Nem tudom. Tényleg nem. Csak érdekel, hogy mi lesz vele.

2. A másik blog azonban sokkal többet jelent nekem. Abban az időben találtam rá, amikor kiderült, hogy a párom mással randizgat (vagy ki tudja, mit csinál) mással, és rádöbbentett, mennyire elhagytam magam. Mind öltözködés, mind testileg, mind egyéniségileg. Elvesztettem azt, aki valójában vagyok, amitől én, én vagyok. Neki köszönhetem, hogy elkezdtem tornázni, és azt, hogy eddig még nem adtam fel.

A tornának és nekem, sok közös történetünk van, de inkább egysorosnak jellemezném ezt a kapcsolatot. Elkezdtem, meguntam, abbahagytam. Pont.

A torna amúgy egy nagyon jó dolog. Hiába álltam neki többször, azt hiszem kellett egy kis idő, hogy igazán felfogjam a lényegét: azt, hogy semmi sem azonnal történik. Bár igaz, hogy az elmúlt két hét alatt nagyon sok változást látok magamon, mégis tudom, hogy a cél még nagyon messze van.

A lány, aki ezt a blogot írja, 8 kg-tól szeretett volna megszabadulni. Két hónapba telt, de sikerült neki. A legfrissebb bejegyzésében jelenti ki, hogy elérte az álomsúlyt, melyet szeretett volna, és a futásnak köszönhetően még az állóképessége is javult. Az ő blogjának olvasása nélkül, szerintem nem álltam volna neki a tornának. Mint ahogy ő is említette, ez nem csak egy diéta, hanem életmód is. Számomra pedig egy újfajta szemlélet is magamról. Sokkal csinosabb/formásabb leszek, amitől jobban fogom érezni magam, és többet mozdulok ki otthonról. Vagy csak egyszerűen a strandon is megmerem mutatni magam.

Mikor kiderült, hogy a párom más után járkál, egy hét alatt vesztettem 5 kg-ot. Kapóra jött, de az óta visszacsúszott 1,5kg. Ettől szeretnék ismét megszabadulni.

A harmadik, ami motivál a mindennapokban, meglepően a másik lány. Furcsaság ide vagy oda, nagyon jó fej, és jól el tudunk beszélgetni. Gyakran gondolok arra, hogy ha a párom nem lenne a képben, akkor még barátnők is lehetnénk.

Hogy miért beszélgetek vele? Talán azért, mert megnyugtat, hogy nem a párommal foglalkozik. Aztán meg ki tudja, lehet, hogy még mindig tartják a kapcsolatot, csak jobban titkolják.

Miben motivál? Abban, hogy mindig magamat adjam, ne akarjak másoknak megfelelni. Aki szeret, magamért szeressen, és ne azért, akit szeretne, hogy legyek. Önbizalmat ad, hogy magamért éljek, és ne számítson más véleménye. Úgy érzem, hogy a történtek óta lazábban kezelem az egyes helyzeteket, és már érettebb fejjel látom a világot. Elkezdtem magamra nőként/felnőttként tekinteni, és tetszik ez az új énem.