Igencsak rég írtam utoljára. Majdnem egy éve. Ezt az időszakot nagyon nehéz lenne összefoglalni úgy, hogy minden benne legyen. Ezért leírom azt, ami így elsőre eszembe jut.

1. Tökéletes érettségit csináltam. Kihoztam magamból a maximumot, és ez eredményre is vezetett: Matek 84%, Biológia 82%. 356 pontom lett összesen, ami messze felülmúlta a ponthatárt levelezős biológiára. Államilag támogatott, ami azért a mai világban nem mindegy. Persze az utazást meg a szálást így is állnom kell, de ezt még tudjuk teljesíteni.

2. A főnököm kiharcolta nekem a tanulmányi szerződést, így a sulis napokra, valamint a vizsganapokra is kapok eltávozási engedélyt. Pénzt nem, csak szabadságot. Cserébe a diploma megszerzése után, 3 évet a cégnél kell dolgoznom. Egyenlőre nem látom hátrányát.

3. Sopronban voltunk nyaralni. A város szép, de számomra van szebb is. Bicikliztünk is, de számomra nem eleget. Többet akartam.

4. Szeged az egyik szerelmem lett. A hangulat, ami a sulis napokon körbeleng... nincs rá szó. A stressztűrésem is javult, és én 100%-ig biztos vagyok benne, hogy a szegedi hétvégéknek köszönhetem. Egyszerűen imádok ott lenni. Ha kimarad egy hét, teljesen meg vagyok lőve, visszavágyom oda. A csoporttársak is rendesek, nagyon jó kis csapat alakult ki. Kicsit megdöbbentő, hogy egy félév alatt felére szinte felére csökkent a csoport létszám, de a mag azért megmarad (remélem a végéig).

5. Az első félév pipa, habár nem teljesen. 27 kreditből 25-t sikerült teljesítenem. A fizika nem az erősségem, bár ennek ellenére második félévre felvettem a fizikai kémiát. A lényeg, hogy nem fogok félévet csúszni.

6. A második félév közepén járunk. Túl vagyok az első ZH-n (fizkémből, meglepően sikeresen), készülök a  következőre. Az eddigi tanulmányi tervezetemet nem sikerült betartanom, de készítettem egy másikat, amivel talán még nem vagyok elcsúszva. 40 kreditet vettem fel, ez nagyon sok. Néha úgy érzem nem fog menni, máskor meg mérlegelve a helyzetemet rájövök, hogy én még szerencsés is lehet, amiért a főnököm és a családom ennyire támogat. Szerintem én vagyok a csapatban az, aki a legtöbbet tudja az idejéből tanulásra szánni.

7. Egészen október-novemberig tudtam tartani a 60-61 kg-ot, de a karácsony, és a december-januári vizsgaidőszak rendesen meggyengített, így hamar felszaladtam 65 kg-ra. Anno ezt tűztem ki maximális súlynak, amit elérhetek. Amint észleltem a problémát, próbáltam kevesebbet enni, illetve minőségben mást, de nem vezetett eredményre. Múlt héten 66 kg-ot mutatott a mérleg. 66... Célravezetőbb eszközökhöz kellett folyamodnom, így elkezdtem a 90 napos diétát. Persze én nem fogom addig csinálni, elég, ha 60 alá megy a mérleg mutatója. A második napnál járok. Néha érzek egy kis éhséget, de akkor megnyugtatom magam, hogy még fél-egy óra, és újból ehetek. Az kibírható.

8. P-vel most egész jól elvagyunk. Lelkileg szerintem 100% az összhang. Szerelmes már biztos nem tudnék lenni, túl sok a tüske, de nélküle élni… el sem tudom képzelni. Most, hogy felcsúszott a súlyom, nem érzem magam olyan kívánatosnak, és ezt ő sínyli meg leginkább. Ezért is akarom minél előbb leadni azt a 6 kg-ot. A fejemben szólnak a mondatok, amiket két éve mondott a testalkatomról. Úgy érzem sosem fogok tudni túllépni ezen. Sokat gondolkozom, hogy megéri-e így együtt maradni és küzdeni magammal, vagy lesz jobb? Aztán hányingerem lesz a gondolattól, hogy nincs benne a mindennapjaimban.

9. P lediplomázott. Igen, majdnem 4 éves korszak zárult le az életünkben. Felfogni sem tudom, hogy bírt egy könnyűnek nem mondható beosztás mellett ötös záróvizsgát tenni. Tudom, hogy én erre nem leszek képes, de azért megteszek minden tőlem telhetőt. Amúgy az új munkája sokkal rendszeresebb, viszont több a felelősség. Szerintem még a kezdeti lelkesedés szakaszában van, így nem úgy jön haza, mint egy zombi. Azonban túl sok lett a szabadideje. Azt vettem észre, hogy próbálja magát lekötni az itthoni dolgok felújításával (például készített egy íróasztalt. Meglepően ügyes).

10. Most már tényleg ketten lakunk. Augusztusban az édesapja elköltözött tőlünk a barátnőjéhez, így kettecskén éldegélünk immár 8 hónapja. Eleinte nem éreztem sajátunknak a helyzetet, de mára azt hiszem már igen. Egyre több újítást csinálunk a lakáson, amik a mi ízlésünket fejezik ki, így már egészen otthonos. Eddig csak átmeneti otthonnak gondoltam, most már viszont hosszabb távra is el tudom itt képzelni magunkat (és a macskákat).

11. A nővérem 2016 októberében férjhez ment, és 2017 októberére várják első gyermeküket, aki előreláthatólag kisfiú lesz. Elég új nekem ez a felállás, talán máskor bővebben kifejtem örömömet és aggodalmaimat.

12. Úgy érzem, szükségem van egy helyre, ahol ösztönzést érzek a diétára, és a mindennapi életem jobbá, rendszeresebbé tételére, ezért megígérem, hogy rendesen fogom vezetni a blogot. Legalábbis amíg le nem adom a felesleges kilóimat.

Puszi, Titalány