Végre vége a vizsgaidőszaknak. Nem sikerült minden vizsgám, de nincs minden veszve. Nem érzem magam hibásnak, amiért nem értem el ezt a célt, mert beleadtam minden tőlem telhetőt. Túl vállaltam magam, és most viselem a következményét. Azért persze nem érzem jól magam.

A súlyom nem az igazi. Múlt héten még 62 kg voltam, de pár napja nem merek a mérlegre állni. Ez az utolsó hét a vizsgaidőszakból elég nehéz volt, könnyen szaladt a szénhidrát. 22-én viszont esküvőre megyek, addig formába kell hoznom magam. Holnaptól nekiállok a rendszeres edzésnek, és odafigyelek rá, hogy mit eszek.

Beszéltem P-vel kettőnkről. Mondtam neki, hogy mindketten változunk, akárcsak a saját magunkkal, illetve egymással szemben támasztott követelményeink. Én már elkezdtem dolgozni azon, hogy megfeleljek magamnak, és ezáltal rendben legyek. Látom rajta is a lelkesedést, csak az eredményt nem. Megígértük egymásnak, hogy adunk még esélyt és időt, de ha egy-két év múlva is itt tartunk, hiába szeretjük egymást, akkor sincs értelme egy defektes kapcsolatnak.