Egy elég fontos dolgot hagytam ki az első bejegyzésemből, melyet nem is értek, hogyan történhetett. Hiszen ez az egyik legfontosabb dolog az életemben. Az, amitől egyedinek érzem magam. Ez pedig nem más, mint az írás. Nem verseket, meg novellákat, hanem regényt. Meg napló stílusú regényt. Igazából nem nagyon értek a műfajokhoz, meg az ezzel kapcsolatos dolgokhoz, soha nem is érdekelt, csak írtam ami a fejemben volt. Három könyvet fejeztem be (de egyet sikeresen kitöröltem), elég gyerekfejjel, így nem vállalom fel azokat. Az utolsó óta csak kezdeményeim vannak, melyek arra várnak, hogy végre valahára pontot tegyek a végükre.

A célom azonban más. Mint minden amatőr író, én is szeretnék valami egyedit alkotni. Nem azt mondom, hogy teljes egészében különleges, de valami olyan, ami megfogja az olvasókat, és ha csak kis körben is, de ismerik a nevem. Tudom, hogy ez gyermeteg álom, de ki mondta azt, hogy álmodni nem szabad?

Szóval írok. Meg olvasok. Sokat.