Közel fél év telt el, mióta utoljára írtam. Nem is tudom, hol kezdhetném ennek az időszaknak a leírását. Már majdnem elfelejtettem a blog címét. Igazán szomorú. Lássuk csak, mik történtek:

1. Nem mentem októberben érettségire. Így, utólag belátva elég butaságnak tűnt, nem is értem miért erőltettem. Viszont örömmel és nagy izgalommal jelentem, hogy a májusira leadtam a jelentkezést. A héten írtam B-nél (aki matekból felkészít) egy próba tesztet, ami kb. 75% lett, ahhoz képest, hogy még van mit tanulni, egész jó. Sőt, 75%-kal akár már az egyetemre is felvehetnek! Feltéve, ha sikerül a biosz is ilyen jóra. Az egyetemi jelentkezés is megtörtént. Biológia a választott első két helyen, környezetmérnöki a harmadikon. Remélem az első, szegedi jön össze. Az a város valahogy közelebb áll a szívemhez.

2. Novemberben egy költözési mizéria volt rajtam, de végül maradtunk ahol vagyunk. Helyette inkább vettünk egy autót. Életem egyik nagy szerelme. Ha beülök a vezetőülésbe, úgy érzem, mintha hazatértem volna. Pont úgy működik, ahogy én szeretném, és én is figyelek minden hangjelzésére, amit produkál. Műszakilag nem az igazi, sok javítani való van rajta, de a mienk, és ez a lényeg. Különleges színe van, még nem láttam ilyet. Majdnem minden hétvégén hazavezetek anyuékhoz, de egyedül még csak a szomszéd városokba merek menni. Pest elég nehéz falat amúgy is, főleg, hogy 3 évet kihagytam a jogsi megszerzése óta. Ezért is jó, hogy P most tanul vezetni.

3. Jövő héten P-nek forgalmi vizsga. Nagyon izgulok, hogy sikerül-e neki. Amiket mesél, szerintem csak azon fog múlni a végeredmény, hogy éppen milyen napja van. Egyik részem vágyik rá, hogy megszerezze a jogsit, másik részem viszont még húzná egy kicsit. Múltkor ő állt be anyuéknál, és engem olyan féltékenység kerített hatalmába! Erősen kellett küzdenem, hogy ne rángassam ki a kormány mögül. Vajon ez normális?

4. P-vel való kapcsolatom haladni látszik. Úgy tűnik már teljesen átadta magát nekem, én mégsem érzem az igazinak ezt a kapcsolatot. El tudom képzelni az életem nélküle is és vele is. Ilyenkor mi a teendő? Erről mért nem írnak cikkeket?

5. Viszonylag tartom a súlyom. Karácsony környékén kicsit híztam, de a határaimat tartom. Apropó, határok. A cél 58-60 kg. És a család érdekében 60,6 még 60-nak számít! Két napja 59,7 kg voltam. Szerintem ez egész jó, ahhoz képest, hogy július óta csak két kiló ingázik rajtam. Nagyon sokat tanulok, így a testedzés kimarad a jelenlegi életemből. Ezért is kezdtem el a 30 napos kihívást, mely a Torna napló menüpont alatt található. P-vel együtt csináljuk, de ha én nem noszogatom, akkor neki eszébe sem jut.. Ma 90 mp-nél tartok. Nagyon nehéz, és fájdalmas, viszont izomláz nélküli gyakorlat. Azonban észrevettem, hogy egy felülés már sokkal könnyebben megy, mint a kihívás előtt. Majd kiderül mire jó ez az egész, ha a végére értem.

6. Sokat tanulok, de nem eleget! A biosz eléggé kikészít, nincs elég időm 4 évet behozni, habár a tervet amit készítettem, többé-kevésbé tartom. Matekból könnyebb dolgom van, mert B segít. Nélküle nem is tudom, hogy sikerült volna-e a 75% próbaérettségi.

Összességében nézve, szerintem lassan, de haladok a céljaim felé. Egy biztos: ha felvesznek az egyetemre, egy új szakasza kezdődik az életemnek.