84% matek érettségi. Azt hiszem kijelenthetem, hogy kitettem magamért. Megérte küzdeni, megérte a sok fáradtság, a késő esti órák, hogy látástól vakulásig matekoztam. Megérte. Miért nem tudtam anno így belehúzni? Mi mindenre lehettem volna képes, ha munka nélkül, figyelve az iskolában rendesen felkészülök az érettségire? Akkor most okos lennék. Mármint diplomás valaki.

73% biosz írásbeli. Sokkal jobb, mint amit vártam. Nagyon örülök neki, mégsem érzem azt, hogy ezt tartani is tudom. Hátra van még egy szóbeli, amin teljesíteni kell. 20 gyakorlati + 20 szóbeli tétel. Jelenlegi tudásom: 3 tétel. A gyakorlati tételekhez még el se jutottam. DE! Van még egy hetem. Vajon egy hét elég arra, hogy legalább a 73%-ot tartani tudjam? Ehhez 50 pontból 36,5-öt kell elérnem. A legjobb, amit ki tudnék hozni max pontos szóbelivel: 82%. Egy valóságos álom. Tudom, hogy képes lennék rá, ha több időm lenne. De nincs. A legrosszabb eset: 

Súly: 61-62. Nem jó. Nagyon nem. Szombaton esküvőre megyünk P-vel, és nem sikerült a célom elérni. Hiába kezdtem el a pilateszt, mostanában inkább hanyagolom, és tanulok. Vagy ruhát keresek az esküvőre. Elkezdem egy guggolás kihívást, de kisebb-nagyobb kihagyásokat csinálok, mert ha fél7-re értek haza, már nincs sok energiám.

Túl sok munka. Kevés idő a tanulásra. Túl kevés.

A cím nem is tükrözhetné jobban a jelenlegi érzelmi állapotomat. Túl vagyok a matek érettségin! Végre! El se hiszem, hogy 8 hónap kitartó munkáját tudom magam mögött. Előre láthatólag meg lesz a 80 (!) pont. Nagyon reménykedem benne, hogy a tanár is úgy pontoz, ahogy én. Már csak a biológia van hátra, amiről száz százalékig állíthatom, hogy nem lesz ilyen jó. De azért még reménykedem. Három napom van még tanulni. A lelkesedésem ugyan alábbhagyott, de azért még próbálkozok egy kis tudást magamba préselni.

Az viszont biztos, szombaton megünneplem, hogy vége ennek az időszaknak. Persze koránt sincs itt a cél, hátra van még a biológia szóbeli. Nem lesz könnyű, de oda már csak magolni kell a tételeket.

Így, utólag belátva, büszke lehetek magamra, amiért munka mellett ennyit is el tudtam érni. Tudom, hogy az egyetem még nehezebb lesz, de küzdök a célomért! Kicsit megkésve ugyan, de még nekem is van időm. És nem mellesleg a szüleim is büszkék rám, ami baromi jó érzés, hát még milyen jó lesz, ha lediplomázom.

P nagyon rendes, hogy kitart mellettem. Habár nem úgy támogat, ahogy szeretném, mégis megtesz minden tőle telhetőt. Csak ne lenne olyan nagy az arca… Amúgy meg nem tudok még bízni benne, ami elég gáz. Főleg, hogy lassan nyolc éve együtt leszünk. Vajon ez így normális?

Sokat vezettem az elmúlt napokban. A saját kocsim is, meg anyu új járgányát is. Nem rossz. Nem vagyok rossz.

Híztam. Rájöttem, hogy az érettségi végéig tuti nem fogom tudni elérni az álomsúlyt, bár két hete még úgy tűnt. Stresszevőként nagyon nehéz észnél lenni. De megfogadtam, ha a szerdai vizsgának vége, mindent beleadok. Nem várok a szóbeli végéig, eljárok valahova. A pilateszt néztem ki elsőnek, mint anno, hogy megerősödjön a hátam, és utána visszamegyek balettra. Az nagyon hiányzik. És többet fogok biciklizni meg túrázni.

Hamarosan jelentkezem.

Közel fél év telt el, mióta utoljára írtam. Nem is tudom, hol kezdhetném ennek az időszaknak a leírását. Már majdnem elfelejtettem a blog címét. Igazán szomorú. Lássuk csak, mik történtek:

1. Nem mentem októberben érettségire. Így, utólag belátva elég butaságnak tűnt, nem is értem miért erőltettem. Viszont örömmel és nagy izgalommal jelentem, hogy a májusira leadtam a jelentkezést. A héten írtam B-nél (aki matekból felkészít) egy próba tesztet, ami kb. 75% lett, ahhoz képest, hogy még van mit tanulni, egész jó. Sőt, 75%-kal akár már az egyetemre is felvehetnek! Feltéve, ha sikerül a biosz is ilyen jóra. Az egyetemi jelentkezés is megtörtént. Biológia a választott első két helyen, környezetmérnöki a harmadikon. Remélem az első, szegedi jön össze. Az a város valahogy közelebb áll a szívemhez.

2. Novemberben egy költözési mizéria volt rajtam, de végül maradtunk ahol vagyunk. Helyette inkább vettünk egy autót. Életem egyik nagy szerelme. Ha beülök a vezetőülésbe, úgy érzem, mintha hazatértem volna. Pont úgy működik, ahogy én szeretném, és én is figyelek minden hangjelzésére, amit produkál. Műszakilag nem az igazi, sok javítani való van rajta, de a mienk, és ez a lényeg. Különleges színe van, még nem láttam ilyet. Majdnem minden hétvégén hazavezetek anyuékhoz, de egyedül még csak a szomszéd városokba merek menni. Pest elég nehéz falat amúgy is, főleg, hogy 3 évet kihagytam a jogsi megszerzése óta. Ezért is jó, hogy P most tanul vezetni.

3. Jövő héten P-nek forgalmi vizsga. Nagyon izgulok, hogy sikerül-e neki. Amiket mesél, szerintem csak azon fog múlni a végeredmény, hogy éppen milyen napja van. Egyik részem vágyik rá, hogy megszerezze a jogsit, másik részem viszont még húzná egy kicsit. Múltkor ő állt be anyuéknál, és engem olyan féltékenység kerített hatalmába! Erősen kellett küzdenem, hogy ne rángassam ki a kormány mögül. Vajon ez normális?

4. P-vel való kapcsolatom haladni látszik. Úgy tűnik már teljesen átadta magát nekem, én mégsem érzem az igazinak ezt a kapcsolatot. El tudom képzelni az életem nélküle is és vele is. Ilyenkor mi a teendő? Erről mért nem írnak cikkeket?

5. Viszonylag tartom a súlyom. Karácsony környékén kicsit híztam, de a határaimat tartom. Apropó, határok. A cél 58-60 kg. És a család érdekében 60,6 még 60-nak számít! Két napja 59,7 kg voltam. Szerintem ez egész jó, ahhoz képest, hogy július óta csak két kiló ingázik rajtam. Nagyon sokat tanulok, így a testedzés kimarad a jelenlegi életemből. Ezért is kezdtem el a 30 napos kihívást, mely a Torna napló menüpont alatt található. P-vel együtt csináljuk, de ha én nem noszogatom, akkor neki eszébe sem jut.. Ma 90 mp-nél tartok. Nagyon nehéz, és fájdalmas, viszont izomláz nélküli gyakorlat. Azonban észrevettem, hogy egy felülés már sokkal könnyebben megy, mint a kihívás előtt. Majd kiderül mire jó ez az egész, ha a végére értem.

6. Sokat tanulok, de nem eleget! A biosz eléggé kikészít, nincs elég időm 4 évet behozni, habár a tervet amit készítettem, többé-kevésbé tartom. Matekból könnyebb dolgom van, mert B segít. Nélküle nem is tudom, hogy sikerült volna-e a 75% próbaérettségi.

Összességében nézve, szerintem lassan, de haladok a céljaim felé. Egy biztos: ha felvesznek az egyetemre, egy új szakasza kezdődik az életemnek.

Az INBÉ-ről, vagyis az Irányadó Napi Beviteli Értékről bővebben.

Forrás: http://www.eufic.org/article/hu/page/FTARCHIVE/artid/Iranyado-Napi-Beviteli-Ertek-megertese/

Egyik este megkérdeztem P-t, hogy szerelmes-e már belém. Azt válaszolta, hogy igen. Nem úgy, ahogy eddig, határozatlanul és halkan, hanem hangosan, érthetően. Őszintének tűnt. Megkérdeztem azt is, honnan olyan biztos benne, mire azt válaszolta, onnan, hogy alig várta, hogy hazaérjen és együtt legyünk. Nagyon jó érzés volt. Én még mindig nem tudom, mit érzek vagy mit érezzek. Illetve tudom, hogy mit éreznék, ha nem fojtanám el, de nem tudok még úgy bízni benne. Nagyon vágyom rá: az érzésre, hogy szerelmes belém, és én is belé. Nem vagyok naiv, tudom, hogy már nem lesz olyan heves és erőteljes, mint régen, de azért reménykedek benne. Talán mindhiába.

P elkezdte a jogsit. El fog járni KRESZ oktatásra, meg vezetésre. Ha szóba jön a téma, mindig megfordul a fejemben, hogy lehetséges, most is tartják még a kapcsolatot Cs-vel, és ez is csak alibi. Egy részem elhiszi, hogy nincs már másik lány, mégis félek. Félek a csalódástól, de leginkább attól, hogy újra belé szeretek, és a végén ugyanitt kötünk ki. Akkor ezek kárba veszett hetek/hónapok/évek.

Egyre közeleg az októberi érettségi. Vasárnap anya felhívott, hogy elmondja, szerinte várnom kéne ezzel, inkább májusban menjek, de legalább matekra. Közöltem vele, hogy nem, én szeretném megpróbálni most, mert ha nem sikerül úgy, ahogy szeretném, akkor májusban még javíthatok. Jövőre muszáj egyetemre mennem. Nem húzhatom tovább, három év elég pihenés volt a technikusi után.

59,2 kg. Tudat alatt kevesebbet ennék?

Most, hogy többet tanulok, kevesebb időt fordítok a tornára. Minden nap megfogadom, hogy ma végre nekiállok, de nem megy, mert tanulni kell, és ez leszívja az energiám. Egyik nap kíváncsiságból megszámoltam, hogy körülbelül mennyi kalóriát viszek be. A napi beviteli érték, amit ajánlanak az okosok 2000 kcal. Meki-s kajával együtt volt körülbelül 1500 kcal, de nem általánosítok, mert hol többet, hol kevesebbet eszem.

Igaz, hogy 58 kg-ra szeretnék fogyni, de ez sosem lesz állandó. Így kitűztem az 58,0 – 59,5 kg-ot. De azért jobb lenne, ha 59 alatt maradna.

Ami manapság izgalomba hoz: tetoválás. Már van egy K betűm (testvérem), de szeretnék egy maoris szalamandrát (amit a google gyíknak ír). Kértem árajánlatot, szép kis összeg lesz. De inkább rászánom a pénzt, mert olcsóbb helyen tuti csúnya lenne. A srác, aki varrni fog, szeptember elején ér rá. Az azt jelenti, hogy jövő hét, vagy az után. Nagyon izgatott vagyok. Mindennap megnézem a szalon oldalát, hátha kihagytam valami fontosat.